Oldalmegjelenítések:

2013. október 6., vasárnap

A felújításról.

Most ott tart a dolog, hogy tegnap a nappalit, az étkezővel és a konyhával, egy tér, (cca. 60 m2) teljesen ki kellett üríteni. És 1 olyan szoba volt, ahova nagy részét bepakolhattuk. A konyha berendezései már csak a terasz fedett részén kaptak helyet. Hétfőn jönnek a mesterek, festők, hidegburkolók és reményeim szerint nagy léptekkel fognak haladni. A hidegburkoló első körben készre csinálja a fürdőt és  a WC-t. Csempézés, lapozás. Festők lefestik a mennyezetet. Utána a nappali-étkező-konyhát glettelik, alapozzák, mittudoménmitcsinálnak még, aztán festik. Mindezek után lesz két nap, amikor senki nem jön, ugyanis itt nem lesz feltörve a jelenlegi járólap, hanem ilyen aljzatkiegyenlítővel lesz leöntve és arra lesz rárakva egyrészt a laminált padló, ami a nappali részét jelképezi, a többi, az étkező-konyha, előszoba, közlekedő pedig lapozva lesz.  A konyhában is új csempe kerül a falra.
A nyílászárók csodásak, nem is tudom, azokról mutattam-e képet?  A bejárati ajtó lett teljesen más és a konyhaablak, mert oda én osztott ablakot választottam, okkal. Nekem néha elfogy a levegőm. Akkor a bukó-nyíló ablakot eddig kinyitni egyáltalán nem lehetett, ha buktattam, az a levegő le sem ért hozzám. Most alul lesz egy bukó rész, aminek nagyon örülök, így ha ilyen problémám lesz és azt kinyitom, máris az orcámba kapom a friss levegőt. A többi ablak is egyöntetűen bukó-nyíló, a legjobb minőség. Ez volt eddig a legnagyobb kiadás, 1,5 millió. De a vállalkozó emberei hipp-hopp megcsinálták, minden kifogás nélkül.
Tegnap itt voltak a Lacifiamék is, közös erővel pakoltunk. Egy vegyes pörköltet főztem, nagy sikere volt.
Majd arról egy másik posztban teszek fel képet.
Ez a hét tuti ezzel fog eltelni. (Nagyon imádkozom, hogy ne akadjon semmi váratlan esemény, ami eltolná a befejezést. A kipakolástól már csak a visszapakolás lesz nagyon "impozáns" munka... De egyszer az is meglesz!:)
És még egy vallomás azoknak, akik tudtak a nem túl szerencsés döntésemről, amiről kissé lehangoltam írtam posztot januárban. Egy évnél tovább a volt férjem nem bírta itt. Kiszolgáltatta magát, de kedves már nem tudott lenni hozzám, még udvariasságból sem. A betegségeimért néha sajnált, de azok a szavai, hogy "sosem gondoltam, hogy EZ lesz belőled", háááát, nem estek túlságosan jól. Ki gondolja, ha rákos lesz, kemót, sugarat végigszenved, idegei tönkremennek, infarktuson esik át, és ezek következményeivel próbál talpon maradni, hogy EZ lesz belőle. Tulajdonképpen elég régóta meggyőződésem volt, hogy a volt férjemnek semmi más célja nem volt, mint hogy a páromat elmarja mellőlem. Jó, ő sem volt hiba nélkül, mit ahogyan senki nincs, de ő legalább - annak ellenére, hogy EZ lett belőlem - gyengéd, udvarias és kedves tudott mindvégig lenni.
Muszáj voltam így megnyílni felétek. Ez a szőlőhegyi mese részhez hozzátartozik:)
Nem vagyok még teljesen kiegyensúlyozott, nagyon érzékeny vagyok, a legkisebb félreérthető szóra elsírom magamat. Sajnos.
De a Péter fiamékkal most nagyon jól érzem magamat. Nehéz lesz még jó pár évig, de számítanak rám, a kisunokák - mert ugye, karácsony már nincs olyan messze:) - széppé teszik a napjaimat. Fáj a kellemes szobám magánya, de nem hiszem, hogy még egyszer megkockáztatnám, hogy hátha kedves, udvarias, segítőkész lesz hozzám valaki és úgy szeret megértően, ahogy szükségem lenne rá. Azért meg, hogy kiszolgáljak valakit?! No, azt már nem. Csak a gyerekeimnek, menyeimnek, unokáimnak vagyok hajlandó önzetlenül bármit, ami erőmből telik, megtenni.

Köszönöm, hogy ezt elmondhattam...

9 megjegyzés:

Lívia írta...

Én nagyon értékelem Roza az őszinteséged, hogy a virtuális, de Téged szerető olvasóiddal megosztasz olyan dolgokat ami nagyon a magánélet része. Remélem, hogy mindenki olyan őszinte, igaz, megértő, szerető gondolatokkal viszonozza mint én.
Már januárban amikor sejtetni engedted a problémád, én tudtam, hogy valami férfi van a dologban. De úgy ahogy a többi olvasóid én is diszkréten kezeltem ezt, hiszen ebbe senki nem tud beleszólni, tanácsot adni. Még a gyerekeid, a baráti
köröd sem, pedig ők ismernek, ismerik a helyzeted stb. De mi mit tudunk? A leírásod alapján azért annyit mégis mondanék, hogy a felmelegítés csak káposztában jó. Ritka az olyan házasság, hogy elválnak aztán újra össze jönnek, netán még másodszor is összeházasodnak. Minden esetben okok vannak, számtalan, ami több mint valószínű, hogy nem változik. Az pedig egy nagyon nagy sértés, bántás, ha egy volt férj azt mondja a volt feleségének amit a Te volt férjed mondott Neked. Még akkor is, ha egészséges volt a feleség amikor elváltak, és 15 év alatt megváltozott mondjuk a külseje, de ha ez a változás betegség miatt történt, akkor az óriási szemétség a volt férj részéről amit mondott Neked. Ilyen ember miatt ne bánkódjál, és élj a családodnak, keressél olyan hobbit, elfoglaltságot amit örömmel csinálsz. Nem kell ahhoz társ - pláne olyan nem mint a volt férjed - hogy ne legyél magányos. Rossz házasságban, vagy párkapcsolatban is lehet magányos az ember, ha a társ nem megértő, semmiben nem segít, nem támogat, nincsenek közös terveitek csak vagytok egymás mellett, de nem egymásért. Erre gondolj mindig.
Minden jót kívánok Neked a szerető családod körében.

Roza írta...

Drága Lívia, nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat. Így igaz, ahogy írtad. Anno a gyerekek voltak a legboldogabbak, hogy ismét együtt lesz a család... Nos, nem rajtam múlott. Fáj, de nem bánom.

trollanyu írta...

Kedves Roza, én nagyon örülök, hogy így megnyílátál, mert most, hogy leírtad talán máris kicsit megkönnyebbültél. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a kapcsoltod a pároddal, de inkább légy egyedül, minthogy elviseld a sértéseket. Azt gondolom hogy egy nőnek sem kellene elviselnie a lelki "terrort" sokszor sokkal rosszabb, mint a fizikai, tudnék erről én is mesélni. A lényeg pedig, hogy a szerető családod melletted áll, enyhítik a magányodat, az unokáid a mindened, én kívánom neked, hogy még nagyon sokáig élj közöttük boldogságban. Ja, a ház gyönyörű lesz, nagyon minőségiek és szépek a nyílászárók, egyszer csak véget ér a felújítás. Legyen szép és gondmentes heted és ne búslakodj:) Virtuális ölelést küldök neked:)

Hankka írta...

Kitartás, előbb-utóbb véget ér a felújítás, és milyen jó lesz, hogy minden szép és új! :) A gyerekeidnek és az unokáidnak sem lenne jó, ha boldogtalannak látnának a párkapcsolatodban. Most biztosan nehéz, de ha a családod melletted van, idővel jobb lesz, gyógyulnak a sebek és enyhül a fájdalom! :)

Roza írta...

Erzsike, Hankka, köszönöm szépen...

Rózsa írta...

Kedves Roza, erőt és kitartást kívánok neked, egy szebb életet, amit bízok benne most a családod körében meg fogsz találni.

Roza írta...

Kedves Rózsa, köszönöm szépen és úgy legyen!!:)

Névtelen írta...

Blogod rendszeres olvasójaként, így ismeretlenül is nagyon együtt érzek veled. Gyógyulást kívánok mint testileg, mint lelkileg :-)

Roza írta...

Nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen!!

Blogomban az általam készített ételek receptjei és a róluk saját magam által készített képek szerepelnek.
Bármelyik recept, vagy kép elvihető, de felhasználás esetén kérem a forrás megjelölését.
Köszönöm szépen.

2011. május 08-tól:

free counters

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...