Ugyebár, közszájon forog, hogy egy recept az nem szentrírás. Ez jutott eszembe akkor, amikor szerettem volna szalontüdőt készíteni zsemlegombóccal, mert nagyon szeretem.
Úgy alakult, a családom nem igazán preferálja a tüdőt. Előfordult, hogy csak szalonmártást készítettem zsemlegombóccal, az is finom volt.
Most viszont volt egy kisebb darab karajszelet. Azzal készítettem el a szalonmártást, hozzá a zsemlegombócot.
A húst a szalontüdőnél leírtak szerint főztem meg, majd csíkokra vágtam. A továbbiakban úgy jártam el, mint a szalontüdőnél.
4 megjegyzés:
Ez olyan vadasféle akkor. Az enyémek nem szeretik, ha megpirítom a cukrot, úgyhogy nem pirítom, mert hát egy recept az nem szentírás:)
:)) Csak ebben nincs zöldség. És pikánsan savanykás.
Aaaahhh! Zsemlegombóc! :)
Bizony!:) Méghozzá isteni finom!
Megjegyzés küldése